Életrajz

TÓTH JÓZSEF FÜLES



1940. május 25.-én született

1954-58. József Attila Gimnázium

1962-70. MTI-fotó, reklámfényképész

1970 Szabadfoglalkozású fényképész

1978 Gabi-Mami, képszerkesztõ

1980 Hungarian Digest, képszerkesztõ

1991 Privát Profit, képszerkesztõ

1992 Nõk Lapja, kreatív igazgató

1999 MAOE választmányi elnök

2001 Magyar Fotómûvészek Szövetsége, Mûvészeti Bizottság vezetõ

2002 Magyar Fotómûvészek szövetsége, vezetõségi tag

2005 MAOE, Fotómûvészeti Tagozat, elnök



DÍJAK



1978 Balázs Béla díj

1980 Magyar Reklámért

1983 Pécsi József díj

1988 Magyar Népköztársaság érdemes mûvésze

2001 Magyar Fotómûvészek Szövetsége életmûdíja

2004 Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete, Nagydíj

2008 Magyar Köztársaság kiváló mûvésze



KIÁLLITÁSOK



1966 MTI fotó Vadas Ernõ terem, Budapest /Bara Istvánnal/

1983 Orvostudományi Egyetem, Debrecen

1986 Vigadó Galéria, Budapest

1988 Fotómûvészeti Galéria, Budapest

2001 Magyar Fotográfusok Háza, Budapest

2001 Vintage Galéria Budapest

2005 Vintage Galéria Budapest

2006 Dunakeszi, Farkas Ferenc Mûvészeti Iskola

2007 Pécs, Mecseki Fotóklub

2007 Nagykanizsa, Plakátház

2009 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Budapest

2010 Magyar Fotográfusok Háza ,Budapest



KÖNYVEK



2001 Magyar fényképészek arcképcsarnoka

2001 Füles mester mosolyabuma

2002 Füles mester képeskönyve

2004 Középkori magyar templomos könyv

2005 Zsinagógák Magyarországon

2005 Füles mester panoptikuma

2005 Petőfi fényképezőgéppel

2006 KARIKATÚRÁK 1965

2007 RUDAS gyógyfürdő

2007 Reklámfotók

2008 A hegedű mosolya

2008 Múltunk hídjai

2009 Radnóti 100 vers 100 kép

2011 FOTÓ hátország jeles katonái / Társszerzők: Kresz Albert, Markovics Ferenc

2011 Rejtőzködő Budapest

2012 Szentendrei festők arcképcsarnoka



TÓTH JÓZSEF FÜLES


1939. szeptember elsején a feltüzelt németek kalandvágyból lerohanták az ártatlan Lengyelországot, Molotov elvtárs csöndes asszisztálása mellett. Imádott Szüleim, Tóth József vendéglõs és Banai Mariska háztartásbeli megfelelõnek találták az idõt egy csinos kis fiúgyermek legyártására. Az akciót siker koronázta. 1940. május
25.-én hangos óbégatások közepette jelentettem: Halló! Itt vagyok! A háborús évek alatt szépen cseperedtem, már három évesen fújtam a korszak nagy slágerét, hogya-szongya „Egy kis kíváncsi kacsa, egy este nem ment haza”. Jóapám is majdnem így járt 1944 telén. Ha az orosz parancsnokságon nincs egy jó szándékú magyar aki emlékezett remek marhapörköltjére, akkor szegény valószínûleg a jó meleg Szibé-riában köt ki, egy kellemes társasutazáson. Aztán egyszer csak vége lett a csetepa-ténak. 1950-ben Rákosi elvtárs, népünk szeretett vezére szemet vetett Apám „Zöld lugas” vendéglõjére, és csupán emberbaráti szeretetbõl megszabadította az üzlet-vezetés gondjától-bajától. Majd lehetõséget keresett a velem való találkozásra és felkereste a Sopron úti általános iskolát, ahol ideiglenesen, zengõ baritonom miatt az úttörõcsapat elnökévé avanzsáltam, hiszen a tényleges és hivatalos úttörõpajtásnak a maradék hangja is elment, amikor megtudta, hogy kinek a nyakába kell kötnie az úttörõk selem nyakkendõjét. Én megtettem. Még fel sem nõttem megfelelõ méretre, amikor már a József Attila gimnáziumban találtam magamat, kommunista és békebeli tanárok vegyes társaságában. Boldog, felejthetetlen évek, az eufórikus 56 októberével. 18 évesen, természetesen nem láttam a jövõmet, hiszen semmi jóval nem, biztattak az „egyéb” származásom miatt. Nem illettem bele a munkásosztály harcos csapatába. Néhány sikertelen egyetemi felvétellel párhuzamosan, gyárról gyárra kamatoztattam segédmunkási adottságaimat. Aktívan építettem a szocializ-must. A Gamma gyárban november 7-re a Nagy Októberi Forradalom méltó meg-ünnepülésére, segítségemmel akkora Lenin fejet sikerült pingálni, hogy utcahosszal megelõztük a dekorációs versenyben a szomszédos Standard gyárat a külföldi reak-ció bölcsõjét. Ezek után komoly biztatást kaptam Weil elvtárstól a cég mindenható személyzetisétõl. Idézem: „Tóth elvtárs! Nagyon meg vagyunk magával elégedve! Ha így folytatja, itt még betanított munkás is lehet." Micsoda perspektíva egy kizsákmányoló család gyermekének! Közben megcsapott a fényképezés füstje, na meg a protekció is dolgozott , így rövidesen az MTI Fotónál landoltam fényképész ipari tanulóként. Sikeres szakmunkásvizsga után, hirtelen a reklámfotó bölcsõjénél találtam magamat, nagy fényképészeti múlttal, konzervatív képi világgal és didak-tikus megoldásokat kedvelõ nagyszerû kollégák társaságában. Egy sanszom volt, hiszen gyakorlatilag semmit sem tudtam a szakmából, a karikatúrista múltamból átmentett asszociációs és humorérzék kamatoztatása. Késõbb kiderült, hogy ez nagy elõnyökhöz juttatott. A magyar külkereskedelmi vállalatok propagandistái felfigyeltek a friss hangra és elhalmoztak jobbnál jobb megbízásokkal. Közben valamelyest megtanultam fényképezni, de nem eléggé. Ars poetikám hamar megszületett. ”Fényképezés közben a legjobban a fényképezõgép zavar.” Ez ma fokozottan érvényes. 2000-ig több száz kereskedelmi plakát, prospektus és naptár bizonyítja elkövetett bûneimet, melyek nemzeti gyûjteményeinkben várják feltámadásukat. 2000-ben a könyvkészítés Ámorának nyila eltalált.
Ebbõl a szerelembõl születtek alábbi mûveim: Magyar Fényképészek Arcképcsarnoka, Füles mester képeskönyve, Füles mester mosolyalbuma, Középkori magyar templomos könyv, Zsinagógák Magyarországon, Füles mester panoptikuma, A hegedû mosolya, Petõfi fényképezõgéppel, Múltunk hídjai, 100 vers 100 kép.

A szerelem tart. Köszönöm jól vagyok.

2010. április 9.

Tóth József