TÓTH JÓZSEF FÜLES
1940. május 25.-én született
1954-58. József Attila Gimnázium
1962-70. MTI-fotó, reklámfényképész
1970 Szabadfoglalkozású fényképész
1978 Gabi-Mami, képszerkesztõ
1980 Hungarian Digest, képszerkesztõ
1991 Privát Profit, képszerkesztõ
1992 Nõk Lapja, kreatív igazgató
1999 MAOE választmányi elnök
2001 Magyar Fotómûvészek Szövetsége, Mûvészeti Bizottság vezetõ
2002 Magyar Fotómûvészek szövetsége, vezetõségi tag
2005 MAOE, Fotómûvészeti Tagozat, elnök
DÍJAK
1978 Balázs Béla díj
1980 Magyar Reklámért
1983 Pécsi József díj
1988 Magyar Népköztársaság érdemes mûvésze
2001 Magyar Fotómûvészek Szövetsége életmûdíja
2004 Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete, Nagydíj
2008 Magyar Köztársaság kiváló mûvésze
KIÁLLITÁSOK
1966 MTI fotó Vadas Ernõ terem, Budapest /Bara Istvánnal/
1983 Orvostudományi Egyetem, Debrecen
1986 Vigadó Galéria, Budapest
1988 Fotómûvészeti Galéria, Budapest
2001 Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2001 Vintage Galéria Budapest
2005 Vintage Galéria Budapest
2006 Dunakeszi, Farkas Ferenc Mûvészeti Iskola
2007 Pécs, Mecseki Fotóklub
2007 Nagykanizsa, Plakátház
2009 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Budapest
2010 Magyar Fotográfusok Háza ,Budapest
KÖNYVEK
2001 Magyar fényképészek arcképcsarnoka
2001 Füles mester mosolyabuma
2002 Füles mester képeskönyve
2004 Középkori magyar templomos könyv
2005 Zsinagógák Magyarországon
2005 Füles mester panoptikuma
2005 Petőfi fényképezőgéppel
2006 KARIKATÚRÁK 1965
2007 RUDAS gyógyfürdő
2007 Reklámfotók
2008 A hegedű mosolya
2008 Múltunk hídjai
2009 Radnóti 100 vers 100 kép
2011 FOTÓ hátország jeles katonái / Társszerzők: Kresz Albert, Markovics Ferenc
2011 Rejtőzködő Budapest
2012 Szentendrei festők arcképcsarnoka
TÓTH JÓZSEF FÜLES
1939. szeptember elsején a feltüzelt németek kalandvágyból lerohanták az ártatlan Lengyelországot, Molotov elvtárs csöndes asszisztálása mellett. Imádott Szüleim, Tóth József vendéglõs és Banai Mariska háztartásbeli megfelelõnek találták az idõt egy csinos kis fiúgyermek legyártására. Az akciót siker koronázta. 1940. május
25.-én hangos óbégatások közepette jelentettem: Halló! Itt vagyok! A háborús évek alatt szépen cseperedtem, már három évesen fújtam a korszak nagy slágerét, hogya-szongya „Egy kis kíváncsi kacsa, egy este nem ment haza”. Jóapám is majdnem így járt 1944 telén. Ha az orosz parancsnokságon nincs egy jó szándékú magyar aki emlékezett remek marhapörköltjére, akkor szegény valószínûleg a jó meleg Szibé-riában köt ki, egy kellemes társasutazáson. Aztán egyszer csak vége lett a csetepa-ténak. 1950-ben Rákosi elvtárs, népünk szeretett vezére szemet vetett Apám „Zöld lugas” vendéglõjére, és csupán emberbaráti szeretetbõl megszabadította az üzlet-vezetés gondjától-bajától. Majd lehetõséget keresett a velem való találkozásra és felkereste a Sopron úti általános iskolát, ahol ideiglenesen, zengõ baritonom miatt az úttörõcsapat elnökévé avanzsáltam, hiszen a tényleges és hivatalos úttörõpajtásnak a maradék hangja is elment, amikor megtudta, hogy kinek a nyakába kell kötnie az úttörõk selem nyakkendõjét. Én megtettem. Még fel sem nõttem megfelelõ méretre, amikor már a József Attila gimnáziumban találtam magamat, kommunista és békebeli tanárok vegyes társaságában. Boldog, felejthetetlen évek, az eufórikus 56 októberével. 18 évesen, természetesen nem láttam a jövõmet, hiszen semmi jóval nem, biztattak az „egyéb” származásom miatt. Nem illettem bele a munkásosztály harcos csapatába. Néhány sikertelen egyetemi felvétellel párhuzamosan, gyárról gyárra kamatoztattam segédmunkási adottságaimat. Aktívan építettem a szocializ-must. A Gamma gyárban november 7-re a Nagy Októberi Forradalom méltó meg-ünnepülésére, segítségemmel akkora Lenin fejet sikerült pingálni, hogy utcahosszal megelõztük a dekorációs versenyben a szomszédos Standard gyárat a külföldi reak-ció bölcsõjét. Ezek után komoly biztatást kaptam Weil elvtárstól a cég mindenható személyzetisétõl. Idézem: „Tóth elvtárs! Nagyon meg vagyunk magával elégedve! Ha így folytatja, itt még betanított munkás is lehet." Micsoda perspektíva egy kizsákmányoló család gyermekének! Közben megcsapott a fényképezés füstje, na meg a protekció is dolgozott , így rövidesen az MTI Fotónál landoltam fényképész ipari tanulóként. Sikeres szakmunkásvizsga után, hirtelen a reklámfotó bölcsõjénél találtam magamat, nagy fényképészeti múlttal, konzervatív képi világgal és didak-tikus megoldásokat kedvelõ nagyszerû kollégák társaságában. Egy sanszom volt, hiszen gyakorlatilag semmit sem tudtam a szakmából, a karikatúrista múltamból átmentett asszociációs és humorérzék kamatoztatása. Késõbb kiderült, hogy ez nagy elõnyökhöz juttatott. A magyar külkereskedelmi vállalatok propagandistái felfigyeltek a friss hangra és elhalmoztak jobbnál jobb megbízásokkal. Közben valamelyest megtanultam fényképezni, de nem eléggé. Ars poetikám hamar megszületett. ”Fényképezés közben a legjobban a fényképezõgép zavar.” Ez ma fokozottan érvényes. 2000-ig több száz kereskedelmi plakát, prospektus és naptár bizonyítja elkövetett bûneimet, melyek nemzeti gyûjteményeinkben várják feltámadásukat. 2000-ben a könyvkészítés Ámorának nyila eltalált.
Ebbõl a szerelembõl születtek alábbi mûveim: Magyar Fényképészek Arcképcsarnoka, Füles mester képeskönyve, Füles mester mosolyalbuma, Középkori magyar templomos könyv, Zsinagógák Magyarországon, Füles mester panoptikuma, A hegedû mosolya, Petõfi fényképezõgéppel, Múltunk hídjai, 100 vers 100 kép.
A szerelem tart. Köszönöm jól vagyok.
2010. április 9.
Tóth József
